Hont-Pázmán nemzetség

II. Hont-Pázmán.

Hont közvetlen utódai.

    Tudvalevő dolog, hogy a «Hunt» és «Pázmán» nevü fivérek vagy rokonok, svábországi pánczélos vitézek, eredetileg azt tervezték, hogy fegyvereseikkel együtt Magyarországon keresztül a tengervidékre vonulnak, közben azonban Gyécsa fejedelem őket saját szolgálatába vette fel. Nem is csalódott bennük. Midőn nem sokára halála után († 997.) fia s utódja, István a lázadó somogyi Koppán ellen vonult, akkor a két német a Garam folyó mellett felkötötte oldalára a lovagkardot; a Koppán elleni harcz pedig István győzelmével végződött.
    Hogy ki volt a két jövevény? Ki tudna erre ma határozottan válaszolni?! Mindössze csak az egyik fivér nevét tudjuk megmagyarázni. Sz. István királynak a szentmártoni apátság számára kiállitott állitólagos alapitólevele* a két jövevényt «Cuncius» és «Poznanus»-nak nevezi; igaz ugyan, hogy ez okirat – a mint ezt számos mérvadó kutató ujra hangsulyozza – nyomós belső érveknél fogva hamisitvány, de a ki hamisitotta, nagyon is eltalálta az igazat, midőn az okiratba beirta, hogy a két jövevény egyikét 1001-ben «Cunciusa»-nak, német hazájában «Kunz»-nak (= a Kuno név kicsinyitése) nevezték, a mit latinosan «Cuncius»-sal fejeztek ki. A magyarok, könnyebb kiejtésénél fogva, «Hunt»-nak mondták; a Garam vidéke, hol Istvánnak oldalára a lovagkardot kötötte fel, letelepedésének első helye; ott kapta meg a hálás uralkodótól azon terjedelmes birtokokat, melyek a századok folyamában «Chunt»-ból «Hont»-tá változtatva, még most is a két sváb bevándorlásának emlékét őrzik.
    A két jövevény utódai – mert ez esetben a két ősatya nevét egyesitették – a Hontpázmán nemzetség ivadékaiként szerepeltek és habár egynéhány családról tudjuk, hogy Honttól származnak, mégis meg kell engednünk, hogy Pázmánnak is maradtak ivadékai, mert máskülönben nevének a fivérével való egyesitése nem jött volna létre.
Hont közvetlen utódaira nézve egy 1135. évi okirat* megbecsülhetetlen adalékokat nyujt. II. Béla megerősiti ez évben azon adományokat, melyekben Lambert comes, neje Zsófia és fiuk Miklós II. István utolsó éveiben (1127–1131.) az általa (t. i. Lambert által) alapitott hontmegyei bozóki premontrei monostort részesitik és ebben felsorolja a következő birtokokat:
1. Az első adomány Bozók, melynek határait az okmány körülirja, a nélkül, hogy megmondaná, miképen jutott Lambert birtokába.
2. Szenográdot Kálmán király bizonyos Szalárd fia Mihálynak és anyjának adta; az utóbbi odaadta a monostornak.
3. Badin, melyet Lambert comes bizonyos Eremér-től (Iremyr) vásárolt.
4. Kökesző bizonyos K(o)vazek-é (kétségkivül ferditett név), ki azt László király idejében (1077–1095.) – mert gyermektelen volt – fogadott fiának, Lambert comesnek adta; ettől kapta a monostor.
Nénye (Nema), melyet Álmos királyfi, bizonyos Prodsa magvaszakadtán, Lambertnek adományozott.
6. Az Olvár melletti Zeorna (ferditett név), melyet Lambert egy Porodom nevü birtokostól vásárolt.
Csenke a Duna mentén, melyben szent István király néhai Hunt comesnek egynéhány legelőt és szántóföldeket adományozott.
8. Bény, melyet szintén szent István Hunt fiának Bény-nek adott. E birtok a Garam mentén feküdt.
9. (Ipoly-) Pásztó, királyi szállás,* melyet László király Lambert comesnek növérének kezével adott.
10. Páld, melyet szintén Lambert comes adományozott a monostornak.
11. Marót és Palatnya, melyeket Lambert comes szent Istvántól örökös jószágúl kapott. E birtokra nézve unokái; Lambert és fivére Hippolit úgy egyezkedtek, hogy Marótot fel nem osztják, Palatnyát pedig Hippolit kapja. Marótot a monostor kapta.
12. (Ipoly-) Kürt-ről csak azt mondja, hogy az Ipoly mentén való rétek és ligetek hozzá tartoznak.
13. Voücta pusztát (elferditett név, talán Visztoka) Lambert comes bizonyos Dragonytól vette.
14. Szigetfőn két szőlő, melyet László király Lambertnek nővére kezével adott.
15. A Duna mentén fekvő Megyert Lambert bizonyos Dávidtól szerezte meg.
16. Ocyva-ról (ferditett név) csak azt mondja, hogy ott három ekealját adott.
17. Szebelében tiz ekealját.
18. Dopub faluban (ferditett név) egy ekealját.
19. Nyéken szántóföldeket a kellő munkásokkal.
20. Szőlősön bizonyos Drask nevü százados szőlőt és szántóföldeket adott; ugyanannyit adott ott Elek százados.
21. Chemer faluban (ferditett név) két ekealját, melyet Lambert bizonyos Gergelytől szerzett.
22. Litaván bizonyos Száka két ekealját.
23. Darázsin bizonyos Zagor szintén annyit adott.
24. Bori-t egy László királytól kapott jobbágygyal Lambert comes adta.
25. Bizonyos Syrtin adott Gyarmaton két ekealját és Szalatnyán egy nagy rétet.
26. Kyrnén (talán Kernye vagy Kelenye) három birtokrészt adott Lambert, t. i. az övét, nejéét és Miklós nevü fiáét; a negyedik rész Six nevü fiáé maradt.
    Végre még kiemelendő, hogy elhalt fiának Bény-nek lelki üdveért a monostornak egynéhány jobbágyot adományozott.
    Miután ezen okirat lépésről-lépésre annak kimutatására törekszik, hogy a Lambert által a monostornak adományozott birtokok miképpen jutottak Lambert kezébe, magától értetődik, hogy ott, a hol nem mondja, hogy vétel vagy adományoztatás utján szerezte, csak ősi azaz örökölt birtokokról van szó; ennek következtében föltehetjük, hogy azon Hunt comes, kinek szent István a csenkei jószágot adta, a német jövevénynyel azonos. Lambert, ki ugyanazon királytól Marótot és Palatnyát kapta, Hontnak a fia, II. Lambert pedig, ki a bozóki monostort Feliczián esztergomi érsek idejében 1127- és 1131 között alapitotta, e Lambertnek az unokája stb.
Másütt* kimutattam, hogy II. Lambert neje Zsófia, a bozóki monostor társalapitója, László király nővérével nem azonos és Lambertnek második neje. Lambertról csak még azt akarjuk itt kiemelni, hogy 1124-ben az országnagyok sorában szerepel és hogy öt is, fiát Miklóst is 1132-ben megölték.
Az eddigiek szerint megkapjuk tehát a következő leszármazást:
    Hont 997; I. Bény (1000–1038); I. Lambert (1000–1038); Fiu; II. Lambert † 1132, 1. I. Béla király leánya, 2. Zsófia (1127–1131); Hippolit 1132; II. Bény † 1131 előtt; Syx(tus) (1127–1131); Miklós † 1132

A Bényiek.

    A fentebbi nemzedékrendi táblán szereplő utolsó családtagoknak egyenes és közvetlen leszármazóit nem ismerjük. Számos e nemzetségből kisarjadzott családok ősatyáinak kora kétségkivül a XII. századig vezethető vissza, a nélkül hogy tudnók, vajjon Hont-tól vagy Pázmántól származnak és a nélkül, hogy őket szakadatlan nemzedékrendi lánczolatba tudnók beilleszteni; annyi azonban bizonyos, hogy az eddig felismerteken kivül még egy sereg család létezett vagy még létezik; melyeknek e nemzetséghez való tartózását csak a jövendő kutatás lesz hivatva megállapitani.
Azon Pázmán nb. Kozma, ki 1123-ban II. István alatt egyik orosz hadjáratban az ismert szerepet vitte s ki valószinűleg már 1113-ban Kálmán bárói sorában foglalt helyet, alighanem Pázmán utódja. Pázmán fia Farkas, ki szelepcsényi és ebedeczi birtokát (Barsmegyében) 1165 körül a garan-szentbenedeki monostornak adományozza, úgy látszik, szintén e nemzetség tagja; s ide tartozik minden valószinüség szerint azon Farkas comes is aki 1183-ban Kéménden egy ekealját vesz, tekintettel arra, hogy Kéménden később e nemzetséghez tartozó földesurakkal találkozunk. Amadé fia Lambert, ki a Koppán nb. Paulint 1217-ben a valamikor a pozsonyi várhoz tartozott Berénybe statuálja és azon Lambert, ki 1232-ben az esztergomi káptalant Szebelébe beiktatja (ha itt csakugyan, két különböző személyről van szó), kétségkivül szintén idetartoznak; 1249-ben Hontpázmán nb. Lambert az esztergomi érseket az őrsi birtokba vezeti be. 1262-ben előadják Hontpázmán nb. Hont fiai Péter és Derzs, valamint István fia Ernő, hogy atyáik a bozóki monostornak egynehány birtokot adományoztak. Hont comes adta Konszkó nevü örökölt falvát, Pribel-t, melyet bizonyos Murkép nevü embertől vett meg és Varbók nevü ősi birtokát. István comes Domanyik nevü ősi jószágát adta; ezek tehát bizonyosan a fentebbi leszármazáson szereplők egyikének az ivadékai. De van ezeken kivül még egy család, mely minden kétséget kizáró módon ide tartozik és melyről a következőket tudjuk:
    A többször emlitett leszármazáson látjuk, hogy Hont fia I. Bény szent Istvántól a Garam mentén nagy kiterjedésü szántóföldeket, kaszálókat és kisebb erdőket kapott. Az uráról elnevezett helység – Bény – jelenleg is létezik Esztergommegye párkányi járásában. Vajjon I. Bénynek, vagy II. Lambert szintén Bény nevü (= Benő = Benjamin) fiának voltak-e utódai? nem tudjuk; azon körülménynél fogva, hogy II. Lambert a maga alapitotta Bozóki monostornak bényi telkeket adományozott, valószinűvé teszi, hogy egyikök után sem maradt egyenes fiörökös és hogy a későbbi bényi birtokosok, Hippolitnak; Miklósnak vagy Sixtusnak az ivadékai.
    Sorukat bizonyos Amadé nyitja meg, ki 1217-ben mint fiatal ember, II. Andrást a Szentföldre kisérte és elindulása előtt a bényi premontrei monostornak, melynek kegyura volt, kéméndi birtokát adományozta. Hogy ő alapitotta volna a bényi monostort, a mint ezt egynehányan vélik, annak legkisebb nyomát sem találjuk. Palesztinában viselt dolgairól nincsen tudomásunk, valamint további sorsa egyáltalán ismeretlen. Egy fia és egy leánya maradt.
    Fia István legelőször 1262-ben fordul elő. Midőn a hontmegyei Helembán lakó érseki népek és a dömösi apátság népe között a dunai halászat miatt bizonyos surlódások törtek ki és István ifj. király az ügy elintézését egynéhány fogott biróra bizta, ezek sorában Ipoly-Damásdi Karácsony, Mária-Nosztrai Jakab és Sándor comes előkelő nemesek mellett Hontpázmán nb. Bényi Kázmér comest és István mestert is találjuk. István szerző ember volt, ki birtokait vétel utján gyarapitotta. Többek között Kurali Urkaval a hontmegyei Vezekény miatt hosszabb pöre volt, melyet Mihály, Zólyommegye főispánja olykép döntött el, hogy István Urkának a vitás földért köteles 10 márkát fizetni. Az esztergomi káptalan tanusitja 1269 julius 13-ikán, hogy Amadé comes fia István mesternek egyik tisztviselője, Szelestyéni Sólyom, nevezett napon ura nevében a tiz márkát lefizette s hogy Kurali Urkának veje, Egresi Márton a vitás birtokra vonatkozó iratokat a vevőnek átadta. István nem sokáig élte tul e transactiót. Négy évvel később, 1273-ban meghalt; tetemeit a bényi monostorban temették el. Miután irásbeli végrendelete nem maradt, a temetésre összegyült vendégek között Hontpázmán nb. Pásztói István, Buben, Dezső, János, Barti Zsiba és bizonyos Lőka a sági és a bényi monostor tagjaival együttesen az elhunytnak anyja, özvegye és nővére előtt az előttük tett szóbeli végrendelkezés főpontjait következőleg adták elő a kéméndi földeket, melyeket maga vétel utján szerzett, a Kéménddel határos páldi földeket, egész Vezekényt, Kandajon két szőlőt, továbbá malmot, lovakat és méhkasokat a bényi monostornak hagyományozta. E végrendelkezést a jelen volt Pongrácz, Kázmér fia, teljességében elismerte. Kandajra nézve meg kell jegyeznünk, hogy ez Pilismegyében feküdt és hogy nem tudom, miképen jutott István birtokába. Fejér (IV/II. k. 37. 1.) közöl egy regesztát, melynek értelmében a budai káptalan a pilismegyei Kandenek 1248-ban történt eladását tanusitja, de miután az eredeti okiratot nem ismerem, nem is mondhatom meg, kinek lett eladva. További történetére még visszatérünk. Istvánnal kihalt a Bényiek ezen ága.
    Fentebb láttuk, hogy Istvánnal együtt 1262-ben Hontpázmán nb. Bényi Kázmér is fogott biró volt és hogy e Kázmér fia Pongrácz 1273-ban István végrendelkezésébe beleegyezett. Az utóbbi körülmény minden kétséget kizáró módon bizonyitja, hogy Kázmér Istvánnak legközelebbi osztályos rokona volt, az izenkénti összefüggést azonban nem ismerjük; a valószinüség a mellett szól, hogy Kázmér Amadénak fivére vagy unokafivére lehetett. Kázmér – úgy látszik – 1288 május 11-én már nem élt, mert nevezett napon már csak fiairól van szó. Az esztergomi prépost előtt ugyanis a nevezett napon, Hontpázmán nb. Kázmér fiai, Ugron Péter és Lambert mesterek, Borsodmegyében feküdt Noé nevü birtokukat Káta nb. Miklósnak az Ipoly mentén Hontmegyében fekvő Pereszlény és Tesa nevü birtokaiért cserébe adták és ugyanakkor az egri püspök Miklósnak Noéért egy abaujmegyei helységet adott cserébe, mibe Kázmér fiai bele is egyeztek; ezek szerint tehát Kázmér fia Pongrácz, kivel 1273-ban találkoztunk, 1288-ban már nem élt.
    Kázmér fiainak története: 1290 után a hamisitatlan rablólovagok története: garázdálkodás, torzsalkodás és tönkremenés, mindezekben pedig nem csak a fentnevezettek, hanem István és László nevü fivéreik is részesek.
A III. András ellen támadt főurak elégedetlenségüknek azzal adtak kifejezést, hogy ellenfeleiknek birtokain hallatlan módon garázdálkodtak. Kázmér fiai már 1290-ben kezdték ezt tenni. László és fivérei mindjárt András koronázása után megrohanták az esztergomi érseknek kétyi alattvalóit, mig Ugron és László ugyanannak németszölgyéni jobbágyait zaklatták. 1293-ban Csák nb. Péter nádor, fiával, Csákkal egyesülve 1295-ig Börsön, Ölved, Szete, Berneche, Gyarmat, Farnad, Kéty, Szölgyén, Arad, Bajta, Muzsla, Kéménd, Sarló és Szalka nevü birtokokon az érseknek nagy károkat okoztak, minek az lett a következménye, hogy az alországbiró 1205 márczius 22-én a gonosztevők bényi és kéméndi jószágait az esztergomi érseknek itélte. Lambertnek már azelőtt meggyült a baja a sági préposttal, a mennyiben a Ságon elkövetett garázdálkodások fejében elzálogositott olvári birtokát nem tudván kiváltani, kénytelén volt azt a prépostnak véglegesen átengedni.
    De a garázda urak ezen még nem okultak. A királypárti érseknek jószágait még tovább is pusztitván és András ellen nyiltan fellépvén, azt kellett megérniök, kogy András őket páldi és kisgyarmati birtokaiktól megfosztotta s azokat 1297 január 10-én az érseknek adta. Ugron 1297 augusztus 21-én kéméndi birtokát az 1295. évi alországbirói itélet alapján az érseknek át is adta. 1298-ban pedig arról értesülünk, hogy Kázmér fiai Ugron, László és Péter Csepeli János birtokain hatalmaskodtak.
    Az Árpádok kihalta után a Bényieknek hosszú időre nyomát vesztjük. Úgy látszik, hogy Bény azóta vita tárgyát képezte, mert a Hontpázmán nb. Födémesiek 1349 julius 11-én a (Balassa-) Gyarmaton tartott megyei közgyülésen hivatalos bizonyitványt eszközölnek ki arra nézve, hogy Zalaba, Atagyarmat hontmegyei, Ó-Bény esztergommegyei és Genye barsmegyei birtokok a szent királyok ideje óta ősi örökrészüket képezték, a miből azt lehet következtetni, hogy a Kázmérfiaktól elkobzott bényi jószágokat maguk számára reklamálták.
Hogy csakugyan igy történt arra van adatunk. Lajos király 1353 június 6-án kiállitott oklevelében világosan megmondja, hogy Károly király Ugron fia Pongráczot, Cseh Miklóst és rokonaikat hütlenségük miatt összes birtokaiktól megfosztotta; de miután anyja, Erzsébet királyné őt arra kérte, hogy fogadja vissza őket kegyelmébe, nehogy idegen tető alatt lakjanak és éhezzenek; elhatározta magát, hogy Bény nevü birtokukat visszaadja, a nélkül azonban, hogy egyéb, most már idegen kezekben levő jószágaikat visszakövetelhessék, különösen áll ez Kandaj nevü birtokra, melyet annak idején hütlenségük miatt vesztettek el és mely jelenleg az óbudai apáczáké.
    Fennebb láttuk, hogy Amadé fia István 1273-ban Kandajon levő szőlőivel rendelkezett; miután most már tudjuk, hogy Kandaj Kázmér fiai kezeiben is volt, uj bizonyitékot nyertünk arra nézve, hogy Kázmér fiai Istvánnak legközelebbi osztályos rokonai voltak. Kandajról tudjuk, hogy azt Károly király 1337 deczember 6-án kárpitosmesterének, Lyppuai Pálnak adományozta; Gergely fia Kandaji Dömötör 1353-ban egy kandaji szőlőjét a Klarissza-apáczáknak adja el. 1354 május 6-án megujitja Lajos király Ugron fia Pongrácznak az 1353. évi okiratot, melyben ujra hangsulyozza, hogy Kandajra nézve keresetjoga nincsen; 1357-ben Kázmér összes unokáival megismerkedünk. Hontpázmán nb. Födémesi Miklós fia Miklós és István fia Jákó, kik már 1349-ben Ó-Bényre való igényeiket hangoztatták, Péter fia, Cseh Miklós, Lambert fia István és Ugron fia Dömötör elleni, Ó-Bény miatt inditott pörüket elhalasztják; erre még megjegyezzük, hogy Kázmér fia Lambert neje Anna, Pilis nb. Mikó fia Péter leánya 1290 június 30-án még élt.
    1395-ben egyrészt Bényi Ferencz és László, másrészt a bozóki és esztergomi káptalan közt a felett folyt a vita, vajjon Páld a  Bényieké-e? Miután ez ügyben IV. Bélának 1262-ben, II. Lambert adományozására vonatkozó okiratára hivatkoztak, világos, hogy Bényi Ferencz és László szintén Kázmér utódai.

Forrás: TURUL - A magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság Közlönye 1883-1950