Egy nem mindennapi történet

    Az egész Kárpátmedence, de szűkebb régiónk is híres arról, hogy rendkívül szép lányok és asszonyok élnek itt. Manapság is meggyőződhet róla az egész világ különböző szépségversenyeken. Ugyanakkor nem mindenki tudja, hogy a múltban az egyik környékbeli leány arcképe egy fizetőeszközt – papírpénzt – díszített. Az akkori Magyarországon emberek millióinak keze között fordult meg az ő arcképével ellátott bankó. 
    Az egész történet 1939 húsvétvasárnapján kezdődött, amikor Budapestről Bénybe utazott Moskó Kálmán, ismert festőművész és grafikus. A helyi templom és vendéglő előtt ünneplőben álldogáltak a fiatalok. Az átutazó figyelmét már máskor is felkeltette egy-egy különlegesen szép népviselet vagy egyik-másik fiatal lány nemes arcvonásai. Ilyenkor fényképezőgépével rögtön megörökítette őket. Amikor visszatért Budapestre, és előhívatta a filmet, figyelmes lett az egyik portréra, amely egy rendkívül csinos arcú, 16 éves fiatal lányt ábrázolt. Mint később megtudta, Rudas Valika volt a neve, aki akkoriban a bényi általános iskola tanulója volt. 
    Moskó a fényképpel egy rövid levelet küldött az iskola igazgatójának, amelyben megkérte: egyezzen meg a lány szüleivel, hogy portrét készíthessen róla. Azok beleegyeztek, így még abban az évben visszautazott a festőművész, és 2 hetet töltött Bényben, ahol naponta 23 órán keresztül dolgozott a lány portréjának megfestésén. 
    Valika szülei hivatalosan beleegyeztek, hogy lányuk portréja egy bankón is megjelenjen. Néhány hónap elmúltával, 1940-ben forgalomba is került az új 2pengős bankó, amely az akkori Magyarország területén volt használatos. 1941 áprilisában Valika nem kis meglepetésére a Magyar Nemzeti Banktól 1000 pengő érkezett postán nevére – ez volt a jutalma azért, hogy arcképét kölcsönözte a fizetőeszköznek. Ezért a pénzért a család bebútorozta a nappalit. Érdekességként megemlítjük, hogy a leány portréja később, 1945-ben egy devalválódott 100 000 pengős bankón is megjelent, majd egy évvel később egy újabb papírpénzen is.
    A 2. világháború szenvedései után Rudas Valériát a Brünn melletti Lelkovce községbe vezérelte a sors. Ott talált munkát egy bizonyos dr. Vilém Goldflamnál, és később ott ment férjhez. A morva fővárosban maradt, ott élt élete végéig. Malýné Rudas Valéria ugyan már nem él, az alsógarammenti lányok szépségéről azonban kitörölhetetlen jelet hagyott a gyűjtők (és remélhetőleg ennek az írásnak köszönhetően régiónk lakosságának) emlékében is.